Valencia

Spanyolország harmadik legnagyobb városa még az egymillió fős lélekszámot sem éri el, mégis igazi metropolisz. Mindent megtalálunk benne, amit érdemes megismerni és felfedezni.

A Földközi-tenger partján fekvő város gazdasági fellendülésének idején számtalan modern épületet illesztettek be a klasszikusok közé. Így érték el például, hogy a Calatrava által tervezett, csupa üveg és acélív épületek tökéletes összhangban legyenek a kecses, égig nyúló gótikus tornyokkal.

A város földrajzi értelemben vett változása a Turia folyó elterelése volt 1957-ben. Az így üresen és lakatlanul maradt mesebeli parknak tűnő folyómedret végül a korábban említett Calatrava építészeti zsenije töltötte meg élettel és csodákkal – itt épült fel ugyanis a Művészetek és Tudományok városa (Ciudad de las Artes y de las Ciencas). A 350 ezer négyzetkilométeren elterülő kulturális- és szabadidőközpont olyan, akár egy sci-fi helyszíne. A gyakorta emberi testet és természeti formákat idéző épületek között sétálva teljesen más világba kerülünk. Szinte csak onnan tudjuk, hogy még a Földön járunk, hogy átnézve a kristálytiszta üvegfelületeken pálmafákat és henyélő flamingókat pillantunk meg.

Kilépve a modern építészet egyik legtökéletesebb központjából nem kell mást tennünk, mint a régi folyómeder mentén végig sétálni, hogy visszautazzunk az időben. Valencia legcsodálatosabb történelmi látnivalói ugyanis a Turia régi partján vannak felfűzve mesebeli gyöngysorként. Itt találjuk az elképesztő szépségű Botanikus kertet, a Történeti Múzeumot, a Művészetek hídját, az elképesztő szépségű gótikus Városkaput, és még számtalan csodán át el fogunk jutni a kultúra folyója nevezetű útvonalon a Plaza de la Reinára. Itt találjuk a katedrálist, amelynek tornyából az egész várost belátni, és a templom belsejében Golya két művét a festő híres fekete korszakából.

Mondhatnánk, hogy ezzel véget is ért a látnivalók sora, de Valencia annyi élményt nyújt, hogy ha meglátogatjuk, érezni fogjuk, hogy sosem lehet teljesen megismerni – újra vissza kell térnünk.