Tokió

Ha szóba kerül Japán, szinte mindenki egy városra asszociál: Tokióra. Külső szemmel a világa teljesen vadidegen és ezzel együtt talán személytelen, ám megéri meglátogatni a bolygó másik végét – leszállva a repülőről olyan, mintha a jövőbe érkeztünk volna. A mából nem egyszerűen holnap lesz: egy olyan holnap, amelyet talán évtizedekig sehol máshol nem tapasztalhatunk meg, csak Japánban.

A szubtrópusi éghajlatnak köszönhetően az év bármely szakaszában érdemes idelátogatni, hiszen a nyarak nem túl melegek, ahogy a telek sem annyira hidegek. Ugyanakkor érdemes előzetesen áttanulmányozni a japán etikett és protokoll szabályait, hogy ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe. Például kéznyújtás helyett itt az üdvözlés elsődleges formája a meghajlás, a kézfogás csak mellékes. Az orrfújás és a böfögés pedig nagyon illetlen, a leves hangos szürcsölése viszont elfogadott étkezés közben.

A világhíres japán pontosság, precizitás és gyorsaság testközelből tapasztalható, különösen akkor, ha vonatra vagy metróra szállunk. Nem véletlenül ezeket használja lakosság legnagyobb része, hogy a 23 kerület egyikéből a másikba jusson. Az elsőre átláthatatlannak tűnő hálózaton nem lehetetlen eligazodni, úgyhogy bátran álljunk neki síneken felfedezni a várost.

A szigorú szabályokkal teli életmód viszont nem terjed ki minden percre, bőven találhatunk programot a különböző bulinegyedekben, például a Shibuya kerület. A műemlékek kedvelői sem fognak unatkozni, hiszen rengeteg gyönyörű templomot csodálhatunk meg. A Szenszodzsi 645-ben épült, így az ország legöregebb templomának számít, a Jaszukuni szentélyt a második világháborúban elesett katonák tiszteletére állították, a Szengakudzsi templomban pedig a 47 ronin van eltemetve.

Ha a metrózás, a bulizás és a templomok felkeresése után megéheznénk, mindenképpen irány a Cukidzsi, a világ legnagyobb halpiaca. A japán kultúrának elengedhetetlen részét képezik a mangák, az animék és persze a kaidzsu műfajú filmek, amelyben a várost szörnyek pusztítják el. Egyszóval: irány Godzilla hazája!